Lennél jobb, lennél szebb,
voltál jobb, voltál szebb.
Jelenünk megszépül a múlt tükrében.
2013.01
Pislogva egymásra a félhomályban,
Álmosan besettenkedik a reggel.
03.2013
Volt
mikor eltévedtem,
s tudatlanul latolgattam.
JOBB volt,
mint tudni most a végét,
s sebtében választani.
S vállalni
azt, ami egynek jó.
Hittem,
hogy amit kitéptél,
még vissza nőhet,
de már mosoly takarja a csendet.
2012.12
SZEMEIBEN a döbbenet,
porlad a múlt,
s az érzelem,
mi egykoron öröknek született
halandó lett.
Felperzselt életem kitisztult,
de tenni,
amit kell
nem lehet.
2012
SZÓLNÁK
mondanám,
de nem lehet.
írnám,
jelezném,
de félek.
ő nem hiányolhat.
2012
EGY mosoly
s belőle áradó nyugalom,
csend
s hirtelen feszültség
tudatlanul-tudva kizárom
s tovább halad a csenden
lebegve
elváll a valóságtól.
2003.01
ROHAN a világ
s én mozdulatlanul
tétlenül nézem.
kizártam magam
szótlanul
szavak hiányában
mindent lehetett volna mondani
és semmit.
de szeretnék kicsi lenni
egy sötét zugban meghúzódni
senkihez egy szót se szólni
senkitől semmit sem kérni
senkit egy életen keresztül nem látni
s ott csendben, nesztelenül elmúlni.
2002.01.11
nem
tudok
semmit
csak
annyit
hogy
létezel
s
létezek
NÉLKÜLED.
2000.05.22
MŰVELETEM
radírozni a múltat,
a vágyat.
hogy tettem eltörpül,
csak remélek,
s ez is csak pusztába
hajított kő.
senki föl nem veszi,
sivatag homoktakaróval fedi.
S HA
nem lehetek veled,
csak belül török meg
a külvilág csak a mosolyt fogja látni.