HIÁNY

feltűnik egy régi vigyor,
aztán hozzá ragad egy teljes kép,
A te arcod.
Hirtelen emlékek tolonganak be az ajtón,
már nem lehet őket visszatartani.
Egymás után más és más érkezik,
nem szólok,
csak nézem őket.
Bolyongok az emlékek közt,
csendben,
magamban,
nehogy észrevegyék,
nehogy észrevedd,
            hiányzol...

2001.01.28