UTUNK
három szakaszban eldőlt,
                kettévált.
Lásd,
   szavaid mérgeznek,
              kivégeztek.

Banális napok múlnak,
S arcomra ragadt a mosoly,
Hogy könnyebb legyen,
Hogy ne lásd.

S reménykedve nézem,
     hátha észreveszed,
             észreveszel.

Cinikus álmok s napok múlnak,
De jó ez neked.

Gyermeteg szemmel
     emelsz ki részleteket,
Mintha anyád lennek,
   de te szeretőnek nézel.

Majd a szél elfújja,
    s mint ólom süllyed bennem,
                 de teli a meder.

2013.08.15